A legenda 1856-os évben kezdődött és a napjainkban is tart. Löb és Moses Simson vettek egy "vasüzemet", ahol először vasat öntöttek később fegyvereket kezdtek el gyártani és csak az 1896-os esztendő hozta meg a várva várt első járműcsodát egy kerékpárt.

1907-ben személygépkocsik gyártását is megkezdték, ezek 4 ütemű vízhűtéses motorral bírtak, de egyebet nem tudok róluk. 1924-ben gyártották az információforrásban közismertnek titulált Simson-Supra-t, ami egy jó konstrukció volt, ám a gyárat 34-ben bezárták a világgazdasági válság miatt. A nemzeti szocialisták hatalomra kerülése után nem sokkal a zsidó üzemet egyesítették a Berliner Suhler Waffen und Fahrzeugwerke-vel(BSW).

1936-ban rukkoltak ki a piacra egy 98ccm-s 2 sebességes kormányváltós remekművel, ami 2Le!!-s volt. A német birodalomnak rengeteg mindent gyártott széleskörű termékkínálatából, de főként fegyvereket.

A háborúban lerombolták a gyárat és a maradék gépsorokat felszámolták. De nem az egészet!! Gyerekeknek játékautókat, bicikliket és egy kevés fegyvert állítottak még elő, bár közel sem akkora mennyiségben, mint a háború előtt.

A felvirágzást egy szovjet cég a SAG AWtowelO(AWO) hozta, aki 250ccm-s motorokat akart gyártatni. A Simson mérnökök megterveztek egy 425ccm-s gépet és még 1950-ben 1000 db-ot gyártottak. 1952-ben a szovjetek vissza adták a gyárat az NDK-nak és innentől a gyárat újra AWO helyett Simsonnak hívják.

1955 májusában a futószalagról lekerült az első háború utáni moped az SR1, amiből később az Mz-t fejlesztették. Az SR1 annyira népszerű volt a planétán, hogy az Mz gyárban gyártott blokkot a saját üzemben kezdték gyártani, mert az kifizetődőbb lett. 1961-ig 210000 AWO/Simson jött le a futószalagról.

Az SR1-et természetesen fejlesztették tovább az SR2 jött majd utána a Schwalbe előfutára a KR50. Évente immár 180000 db került ki a nagynevű gyárból. 1964 született meg az első Schwalbe ami már 2 személyes volt és az utazási körülmények is jók voltak rajta. Az NDK vezetőinek kérésére különböző költségű motorokat állítottak elő 2-4Le-ig, 3 illetve 4 sebességes változatban, menetszeles és ventillátoros hűtéssel.

Ezek után jött a madárszéria: Spatz(veréb), Star(seregély), Sperber(karvaly), Habicht(héja). Ezek a motorok voltak a 60-as 70-es években a legkeresettebbek NDK-ban és az egész Kelet-Európai régióban. 1970-ben leállították a gyárat, mert annyi motor volt kint, hogy nem kellett több, ez a kényszerszünet 72-ig tartott.

Aztán jött a premier: 1974-ben a Lipcsei nemzetközi vásárra elkészült a sportos S50. Ez a modell teljesen lázba hozta az akkori fiatalságot és soha nem látott érdeklődést mutatott iránta. Hat évvel később, 1980-ban jött az S51-s Simson a piacra. Ezek, mit az újabb Schwalbék(531-es, 541-es) sokkal takarékosabb és erősebb motorral voltak ellátva, mint az elöljáróik. A hengerűrtartalom fokozása még egy megoldatlan probléma volt, ezért kapni lehetett már a S71-es 70ccm hengereket.

22 évvel a Schwalbe megjelenése után elkészítették az SR50-es Simson robogót. Ezek, mint később az S51-esek más elektronikai berendezést kaptak, kezdve a 12V-tól a halogénlámpáig. Röviddel a német újraegyesülés előtt mér 4000 ember építette a Simsonokat évente 200000-es példányszámmal.

Az egyesülés után minden eddigi Simson tulajdonos vagy autót akart, vagy nyugati robogót, így újra nem volt kereslet ezekre a járműcsodákra. Így 1991 december 31-én bezárták a kapukat és a gyárnak befellegzett. De '92 elején a dolgozók alapítottak "Suhler Fahrzeugwerk GmbH"-t, beindították a termelést és felvették újra a Simson nevet. Először továbbfejlesztették az S51-est és keletkezett az S53. 1996-ban újra kezdték a madárnévkultuszt és készülnek az újabb és újabb prototípusok.