1856-ban, a tehetős családból származó testvérpáros, Löb és Moses Simson alapította a Simson vállalatot, mely kezdetben acélt és fegyvereket állított elő. Központjuk Suhl lett. Az 1896-os év fordulópontot jelentett a gyár történetében. A fivérek angol mintájú kerékpárok gyártásába fognak, vállalatuk hamarosan Németország legjelentősebb kerékpárgyártójává növi ki magát. A századelőn fejlesztésekbe kezdenek, és megindul egy modern vízhűtéses gépkocsi a Supra gyártása, mely ma igen keresett a gyűjtők körében. Ezzel minden készen áll, hogy a vállalkozás motorkerékpárok gyártásába fogjon, ám egy történelmi esemény félbeszakítja a gyár diadalmenetét. A családnak menekülnie kell a hitleri Németországból, ám visszatérésük után rögtön megjelentetik első motorkerékpárjukat, a 100 cm3 hengerűrtartalmú BSW 98-at, és megkezdődik a motorizált kétkerekűek gyártása Suhlban. 1945-ben a szövetségesek megszállják Németországot és a gyár Orosz fennhatóság alá kerül. De a fejlődés nem áll meg. 5 évvel később a vállalat forgalmazni kezdi egyik legsikeresebb modelljét, a legendás AWO 425-öt. A maga idejében 425 cm3 lökettérfogatú 4-ütemu erőforrásával az egyik legmodernebb és legnagyobb teljesítményű motornak számított. A sikeren felbuzdulva egy Sport illetve 125 és 250 cm3 -es változatokat is megjelentettek.   1961-ben a gyár változtatott termelési stratégiáján, és könnyen, olcsón és főképpen nagymennyiségben gyártható modellek gyártásába kezdett. Bevezette a “madárszériát” melynek sok példánya még ma is megbízhatóan működik. Kezdetben a Star a Spatz és a Schwalbe alkotja a szériát, később megjelenik a Sperber és a Habicht. Erőforrásuk ugyanaz az 50cm3-es kétütemű motor volt apróbb módosításokkal. Nagyobb előrelépés volt, amikor a Schwalbénál bevezették az úgynevezett “turbóhűtést” melynél a hengert egy, a főtengelyre csatolt turbinalapát hűtötte. Nagy előnye az volt, hogy segítségével a motor nagyobb igénybevételt is elbírt és alacsonyabb tempónál is megfelelő hőmérsékleten tartotta a motort. A megoldást ma is előszeretettel alkalmazzák különböző japán és olasz robogógyártó cégek. SR-1 Schwalbe SR-4-2 Habich   1975-ben megszületik a harmadik generáció, a Mokick. A szériát az S50, az S51, és az SR 50Star classic különböző változatai alkotják. Megszakításgyújtást kaptak, később elektronikus gyújtásrendszerrel is szerelték őket. A legtöbb Mokick-modellt még ma is gyártják, persze azóta rengeteg módosítást hajtottak végre rajtuk és megjelentek 60-és egy 70-cm3-es változatok is. S-51 Star Classic   Az utóbbi másfél évtized meglehetősen mozgalmasnak számít a gyár történetében, s a lezajlott események a márka további sorsának meghatározói. 1992-ben megállapítják a, Suhler Fahrzeugwerk GmbH-t, a termelés továbbra is SIMSON márkanév alatt fut. 1998-ban a vállalat a SIMSONZWEIRAD GmbH nevet veszi fel, majd 2000-ben a KONTEC-csoporthoz kerül. Közben új modellek jelennek meg: 1996-ban a Star robogó, 1999-ben a Spatz robogómotoros kismotor kerül a terméklistára. 1998-ban a gyár hosszú idő után kiadja új nagymotorját a Schikra-t, majd az előbbi alapjára épülő RS 125 sportmotort, mely a 2001-es Milánói Motorshow egyik különlegességének számított. TS-50 CS-50 Star Roller RS-125 GS-125 SM-125 Shikra Sport RS-125s